Ki a dúla?
- Etikai kódex
- Dúlakönyv
A dúla görög eredetű szó, segítő asszonytársat jelent. Olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a várandósság idején, a szülés alatt és utána is.
A DÚLA…
- kulcsfontosságú élménynek ismeri el a szülést, születést,
- tisztában van a szülés természetével,
- képes megérteni és elfogadni az anya érzelmi szükségleteit,
- a szülés alatt végig a vajúdó mellett marad, műszakváltás nélkül,
- érzelmi támogatást nyújt,
- segít biztosítani az anya (a pár) kényelmét, komfortérzetét,
- objektív információnyújtással segít döntések meghozatalában anélkül, hogy saját véleményét az anyára (párra) erőltetné,
- elősegíti a vajúdó, a partnere és a kórházi segítők közötti kommunikációt,
- kiegészíti a partner és a kórházi segítők által nyújtott gondoskodást.
MIT TEHET A DÚLA?
Az egészségügy mai helyzetében (létszámhiány, túlterheltség) a kórházi személyzet sokszor legjobb szándéka ellenére sem tud személyre szabott és folyamatos jelenlétet, gondoskodást biztosítani a vajúdónak és párjának. Szükség lehet egy személyes kapcsolatra a várandósság, a szülés és a gyermekágy idején is.
A dúla a vajúdás és a szülés ideje alatt végig, teljes figyelmével kíséri az anyát, érzékelve és követve minden olyan pillanatot, amikor támogatásra, bátorításra, megerősítésre, bíztatásra van szüksége. A dúla segítő jelenléte a tapasztalatok alapján jelentősen csökkentheti az orvosi beavatkozások szükségességének gyakoriságát, mivel sokszor képes az anyát érzelmileg átsegíteni a szülés nehezebb pillanatain. Az anya mellett a partner érzelmi támogatására is képes: tapasztalatával, nyugalmával erősítheti, bátoríthatja a párjáért aggódó apát, figyelhet az ő igényeire is. Ideális esetben már a koraterhesség időszakában felveszik a kapcsolatot a dúlával, így mire a szülésre kerül a sor, már nem idegenek egymás számára, pontosan tudják, mire számíthatnak.
MIT NEM TEHET A DÚLA?
A dúla nem helyettesíti az orvost, a szülésznőt vagy a védőnőt, az ő szerepe elsősorban az anya érzelmi támogatásában, a róla való szerető gondoskodásban rejlik.
A dúlának nem feladata és nem is felelőssége a várandósság, a szülés és a gyermekágy orvosi szempontból történő figyelemmel kísérése. Nem végez vizsgálatokat, nem lát el klinikai feladatot.
A dúla nem hoz az anya helyett döntéseket, de segít a döntéshez szükséges információk megszerzésében és a szülés előzetes tervezésében. Az anya megbeszélheti vele örömeit, aggodalmait, kívánságait, de szülés közben nem vesz részt sem az anya, sem a kórházi személyzet döntéshozatalában.
KI VEHETI IGÉNYBE A DÚLÁK SEGÍTSÉGÉT?
Mindenki, aki úgy érzi, hogy erre a pluszra szüksége van. Először szülők, többedszer szülők, párjukkal vagy párjuk nélkül szülők.
HOL LEHET DÚLA JELENLÉTÉVEL SZÜLNI?
Az 1998-ban életbe lépett egészségügyi törvény szerint: „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen,…” Eszerint minden kórházban van lehetőség a dúlával történő szüléskísérésre, de ahol nincs együttműködés a MODULE és az adott kórház között, ott minden esetben külön megállapodás kérdése, hogy az intézmény elfogadja-e a dúla jelenlétét az adott szülésnél.
EDDIGI TAPASZTALATOK
Dr. Marshall Klaus gyermekgyógyász és neonatológus professzor vezette be a dúla-szolgálatot az Egyesült Államokban az 1980-as években. Több, mint kétezer megfigyelést végzett kétféle csoporttal. Mindkét csoport komplikációmentes várandósságot követő, hagyományos szülészeti ellátást kapott. Az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik csoportban dúla is jelen volt a szülésnél. Az eredmény: a dúla által is kísért szüléseknél a vajúdás időtartama 25%-kal lerövidült, a császármetszések száma 50%-kal csökkent, 40%-kal kevesebbszer kellett oxitocint, 30%-kal kevesebbszer fogót, fájdalomcsillapítást, 60%-kal kevesebbszer pedig epidurális érzéstelenítést használni, valamint gátmetszést végezni. Meglepő módon dúlák jelenlétében az apák is sokkal aktívabbak voltak, jobban bevonódtak a folyamatba.
A szülést követő első órákban ezek az anyák gyengédebbek voltak újszülöttjükkel, később kevesebb szoptatási gonddal küszködtek, kevésbé voltak aggodalmasak, s a gyermekágyi depresszió is ritkábban fordult elő körükben. Mindez azt mutatja, hogy minél több személyre szabott figyelmet és gondoskodást kap egy nő a vajúdás, szülés és a gyermekágy nagyon érzékeny időszaka alatt, annál természetesebben és könnyebben alakul ki a kötődése, a jó kapcsolata a babával, annál inkább érezheti kompetensnek magát. (Marshall H. Klaus, M.D.: Mothering the Mother; Addison-Wesley Publishing Company 1993)